Ebben a következő postban folytatnám ha nem probléma, mert úgy gondolom, hogy az Előszó utolsó mondatával érdemes foglalkozni.

"Kedvenc" embertípusom aki anélkül, hogy értelmezve olvasna, ehelyett egyből letámad 1 vagy 2 olyan szó, gondolat, hasonlat láttán ami nem tetszik a kis lelkének. Nekik ajánlom annak a régi, de nagyon bölcs mondatnak az újraértelmezését, hogy : "Fáj az igazság." Véleményem szerint az ilyen emberek felháborodása mögött nem a saját véleményük kifejtése és elfogadtatása a lényeg, hanem a nem éppen tiszta lelkiismeretük megnyugtatása. Gondoljunk arra, hogy alszunk...sötét van...felkelünk és valaki a szemünkbe világít lámpával. Mi lenne az első reakciónk? Természetesen védekezési reakció. Lecsuknánk a szemünk azonnal, ezt csinálja mindenki elsőnek. Azonban akik a fent említett kategóriába tartoznak fogadok, hogy a lámpa után vagy a lámpát tartó személy után kapnának, hogy megtorolják ezt az óriási bűnt. Ezzel nem azt bizonyítanák be, hogy nem kellett volna ezt csinálni, hanem "jól megérdemelt" címszó alatt, egyensúlyba hozzák az atrocitás alatt elszenvedett "lelkisérülést".

Hello Mindenki!

19 éves srác vagyok, sok gondolattal a fejemben. Ezek hatására döntöttem úgy, hogy megpróbálom kiadni magamból és megosztani azokkal akik idetévednek. Remélem lesznek köztük hasznos dolgok, melyek tanácsként szolgálhatnak, esetleg felnyitják a szemed/szemetek. Ha már 1 ember elgondolkodik azokon amit írok, már megérte. Lehet vitatkozni az irományokkal, hisz mindenki máshogy látja a dolgokat. Biztos lesznek olyanok akik letámadnak, hogy mit akarok én okoskodni...milyen tapasztalataim lennének. Bátran lehet, csak először nézzen mindenki magába, értelmezze a leírtakat és próbálja meg a saját életére levetíteni és utána ha még mindig úgy érzi hogy felháborodott akkor állok elébe.